Szerzők: Hegedüs Márton, Németh Noémi 

Az elmúlt hónapokban végigkövethettük az egyre mélyülő amerikai és kínai kereskedelmi konfliktus alakulását. Donald Trump amerikai elnök több, elsősorban Kínát érintő protekcionista gazdaságpolitikai lépést tett és irányozott elő. A március 23-tól hatályba lépett rendelet szerint 25 százalékos védővám terheli a Kínából importált acélt és 15 százalékos a kínai alumíniumtermékeket. Április elején Trump tovább emelte a tétet: kb. 1300 kínai termék 25 százalékos pótvámmal való megterhelését helyezte kilátásba. Kína válaszul közel 150 amerikai termékre helyezett kilátásba 25 vagy 15 százalékos pótvámot.

A napokban megállapodás született arról, hogy nem folytatják a vámok és különböző korlátozások egymással szembeni emelését, de semmiképpen sem tekinthetjük lezártnak a kereskedelmi konfliktust. A jövőbeni lépésektől függetlenül cikkükben szeretnénk felhívni a figyelmet arra, amit mindannyian tudunk, de mégsem értünk igazán: mit jelent Kína a nemzetközi kereskedelemben, kölcsönös-e a függés Kína és legfontosabb kereskedelmi partnerei között? Milyen mozgástérrel rendelkeznek a legnagyobb gazdasági hatalmak Kínával szemben?

Az exportot, a világkereskedelembe való minél erősebb integráltságot, összetettségét alapvetően tekinthetjük a gazdasági növekedés egyik fontos forrásának. Az egyik legkézenfekvőbb magyarázata ennek, a közgazdaságtan alaptétele, miszerint a kereskedelemmel mindenki jól jár. Ezzel kapcsolatban a döntéshozóknak érdemes David Ricardo komparatív előnyök elvére alapuló modelljét kiindulási pontként alkalmaznia. Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy országtól való gazdasági függés mekkora kockázatot hordozhat magában?

Ebben a tekintetben különösen érdekes az egész világgazdaság szempontjából, hogy milyen kapcsolatban van Kína a világ legerősebb, a gazdasági folyamatokat leginkább meghatározó országokkal, az USA-val, Japánnal és az Európai Unióval? Milyen mértékben kitettek egymásnak kölcsönösen vagy éppen egyedileg egymásnak a piacaik

Kína gazdasági ereje és eredményei a mindennapi életben is egyre inkább érzékelhetővé válnak minden fogyasztó számára¹_.

Az ázsiai nagyhatalom folyamatosan növelni tudja gazdasági jelenlétét az egyes külpiacokon, mind az új termékekkel, mind a szélesebb és egyre diverzifikáltabb termékportfólióival, vagy éppen vállalatfelvásárlásokon keresztül. Kína 2015 óta a legjelentősebb exportáló ország, 2016-ban a világpiac exportjának 17%-át adta önmagában, megelőzve az EU 15.6%-os és az USA 11.8%-os részesedését.

Azonban Kína a közhiedelemmel ellentétben nem csak a világ legmeghatározóbb exportőre, hanem 2016 óta már a világ harmadik legnagyobb importőre is. – Amennyiben az EU tagországokat egységesen kezeljük. – Kína a 2008-as import kereskedelem 9.2%-át adta. Ez az arány 2016-ra 12.4%-re emelkedett (Hong Kongot ebbe nem számítva), ami 1 434 565.6 millió eurót jelentett, amely összeg nagyjából az éves magyar GDP 12-szeresének felel meg.

Kína legmeghatározóbb gazdasági partnerei, egyben a világpiacra is nagy hatással vannak, ezért a köztük lévő kapcsolat kifejezetten fontos.

Kína 9 legnagyobb importőre között (1. Ábra) a Kínához geográfiailag természetesen kapcsolódó országokon túl az USA, az EU és Japán a legmeghatározóbb. Ami nem meglepő, tekintve, hogy a világ 4 legnagyobb exportőr országa Kína, USA, Németország és Japán. Ezen országok teljes exportjának összértéke -nem csak a Kínába irányuló export- meghaladja az 5500 milliárd dollárt, így az ő egymáshoz fűződő kereskedelmi viszonyaik alapjaiban lehetnek hatással a világ gazdasági fejlődésére. A továbbiakban ennek a 4 meghatározó gazdaságnak az egymáshoz fűződő export – import viszonyait mutatjuk be röviden. Azt vizsgáljuk, hogy ezen országoknál a kereskedelmi kapcsolat jelentősége mennyire kölcsönös. A Kínából ezen országokba érkező export a kínai export összértékének mekkora részét teszi ki és vica versa.
Az EU nem csak Kína legjelentősebb importőre, de az USA után a második legfontosabb célpiac is a kínai exportcikkek számára.

Az EU 2016-ban a nemzetközi export forgalom második legnagyobb hányadát képviselte Kína 17%-a mögött. 2016-ban ez 15.60% volt, ami értékben 1 744 557.4 millió eurót jelentett. Ez az érték 2013 óta folyamatosan növekszik és 10%-a Kínába megy, amely arány az elmúlt években folyamatosan növekedett.

Az export jellemzően magas hozzáadott értékű termékekből tevődik össze. Legjelentősebb a gépek és járművek, külpiaci értékesítése. Ez a 2016-os export 54,5%-át jelentette. Második helyen szerepelnek a vegyi anyagok és kapcsolódó termékek 12.9%-kal, harmadik helyen különféle iparcikkek 9.4%-kal.

Ahogy már láttuk az EU piaca Kína számára kulcsfontosságú, az EU-ból érkező import képezi a legnagyobb hányadát a Kínába érkező importnak. De az EU piaca sem kevésbé fontos a kínai export szempontjából, az USA 18.4%-a után –melyről később lesz szó részletesen - a legnagyobb hányadát jelenti a célpiacainak a maga 16.2%-val.

Az egyes EU tagországok mind kereskedelmi partnerei Kínának (így jöhet össze ez az értékében és volumenében is jelentős export - import hányad), de érdemes részletesebben kitérni azokra az országokra- Németország, Hollandia, Egyesült-Királyság, Olaszország, Franciaország, Spanyolország - amelyek a kereskedésben a legjelentősebb erőt képviselik.

A fenti országok Kínával való kereskedelmi partneri viszonyai eltérő mértékben ugyan, de nem kiegyenlítettek. (2. Ábra) A Kínába irányuló exportjuk hányada –Olaszországot kivéve - az ország teljes exportjához képest 1.5-2-szerese, ugyanezen mutató kínai megfelelőjének. Ez nem is lehet meglepő számunkra, ha belegondolunk mekkora a gazdaságok közötti különbség, hiszen még a német gazdaságnak is közel ötszöröse a kínai. Mindig a feltett kérdésünktől függ, hogy az EU-t egységként vagy országokra leszűkítve érdemes-e inkább elemezni, mi most a két aspektus különbözőségére kívántuk felhívni a figyelmet.

Ahogy az EU-s országok és Kína, úgy Japán és Kína kereskedelmi viszonya sem kiegyenlített, Japán Kínához való kötődése sokkal erősebb. Ugyanakkor a két ország közötti kereskedelmi mérleg kiegyenlített.

Japán 2016-ban a világ exportkereskedelméhez 5,2%-kal járult hozzá, ami növekedést jelent 2013-hoz képest, de a korábbi, 2008-as csúcsot továbbra sem tudta elérni. Az ország GDP-jéhez azonban továbbra is meghatározó az export hozzájárulása, mely komponens 15-17%-ot tesz ki.

2016-ban Japán legfontosabb exportpartnere az USA volt, a japán export 20,2%-a áramlott az országba, de nem sokkal lemaradva a második helyen követi őt Kína 17,7%-os részesedéssel. Mindeközben Kína a Japánba érkező import 24%-át adja, amivel a legmeghatározóbb importőre az országnak. A japán kereskedelmi viszony Kína számára is meghatározó. A felkelő nap országa Dél-Koreát követően Kína legfontosabb beszállító országa, a kínai import 9,2%-át adja, míg Japánba a teljes kínai export 6,16%-a irányul.

Tehát ahogy az EU-s tagországok esetében is, arányait tekintve nem kiegyenlített a kereskedelmi viszony a két ország között, ami részben szintén visszavezethető az országok eltérő gazdasági méreteire, ugyanakkor Japánt sokkal mélyebben meghatározza a kínai import, illetve az oda irányuló export, mint az európai országokat.

Kína számára az amerikai messze a legfontosabb exportpiac, ami azonban fordítva már nem mondható el.

Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi deficit 2016-ban 346 milliárd dollár volt. Többek között ez késztette Donald Trumpot is a Kínával szembeni kereskedelmi háború megkezdésére és az Amerikába irányuló kínai termékek megvámoltatására. 2016-ban 481 milliárd dollár értékben érkeztek áruk és szolgáltatások Kínából az USA-ba, szemben az Egyesült Államok 135 milliárd dolláros kínai exportjával.

Kína az USA legfontosabb importőr országa. Az országba érkező import 21,4%-át Kína biztosítja, ami közel annyi, mint a 2. és 3. legfontosabb importországoknak, Kanadának és Mexikónak a részesedése összesen. Ez a teljes kínai export 18,4%-ának felel meg, ami háromszor akkora, mint az őt követő országba, Japánba exportált termékek és szolgáltatások értéke. (Ez is jól illusztrálja az országok eltérő gazdasági méretét.) Ezzel szemben Kína az USA exportjának csupán 3. legnagyobb felvevő piaca, és a teljes amerikai exportnak is csak 8%-át teszi ki, ami a kínai import 8,5%-át jelenti.

Nagyon leegyszerűsítve, felülnézetből tekintünk most a kereskedelmi folyamatokra és vonunk le mindebből következtetéseket. Kína 8%-os részesedése az USA teljes exportjából rendkívül széles termékportfólióból áll össze, több ezer termékről beszélünk. Ezeknek a termékeknek a piacán különböző piaci erővel rendelkezik az USA, és Kínát tekintve is eltérő az, hogy az adott amerikai áru beszállítója kulcsfontosságú kereskedelmi partnerének számít-e.

Egy példán személtetve, az USA a szójabab világpiaci exportjának kb. 45%-át adja, a piacvezető mögötte Brazília 37%-kal. Mindkét ország legfontosabb partnere Kína. A szójabab export 70-80%-a Kínába érkezik, az Egyesült Államok esetében ez a teljes Kínába exportált termékek kb. 9%-a. Teljesen más azonban az autóipar világpiaci szerkezete, amely szintén jelentős hányadát – 5.9%-át – teszi ki a Kínába irányuló exportnak. Az egyes országok közötti kereskedelmi kapcsolatok ehhez hasonló mélységű elemzése nem célja írásunknak, de fontosnak tartjuk megemlíteni ezen aspektust.

Tovább vizsgálva az USA és Kína közötti export-import viszony szerkezetét, hasonló kép rajzolható fel a fordított irányú kapcsolatról is. Az USA-ba irányuló import, amely, mint korábban írtuk, a teljes amerikai behozatal 21,4%-át adja a termékek és szolgáltatások rendkívül széles spektrumát öleli fel. A számítógépek világpiacát, amely a legmeghatározóbb kategóriaként 10%-kal részesedik az USA-ba irányuló kínai exportból, egyértelműen Kína dominálja. 125 milliárdió dollár értékben exportál világszerte, ennek 40%-át Amerikába. A piacon a második legerősebb szereplő maga az USA 24,3 milliárdió dollárral, de ezzel az értékkel már belesimul a mezőnybe. Hasonló arányokkal írható le a második legnagyobb importált kategória, a telekommunikációs eszközök piaca is, ahol a kínai export értéke a világ összexportjának közel 60%-át adja, aminek egy harmadát exportálja Amerikába. Kína tehát sok esetben megkerülhetetlen az amerikai fogyasztók számára, miközben a kínai export Amerika függősége is kirajzolódik.

Visszatérve a gazdasági súlyok és kitettségek összehasonlításához, láthatjuk, hogy az USA és Kína esetében megfordul az arány, és míg Japán és az EU-s tagállamok esetében a Kínába irányuló export meghatározóbb volt az ország gazdasága számára, mint az adott országba irányuló export Kína számára, addig az USA és Kína tekintetében újra az EU és Kína közötti viszonyt látjuk visszaköszönni. Tehát azt, hogy a kínai exportnak arányaiban jelentősebb részét képezik az USA-ba irányuló áruk és szolgáltatások, mint fordítva. Mivel itt hasonló gazdasági méretű országokról beszélünk ez a különbség inkább az országok eltérő gazdasági berendezkedésére és szerkezetére vezethetők vissza. Ennek hátterében pedig az USA és az EU erős belső piaca állhat.

Kína rendkívüli mértékben meghatározza a világkereskedelem alakulását. Exportja azonban jelentősen függ az Egyesült Államok és az EU felvevőpiacától, míg az USA és az EU exportja kevésbé függ Kínától.

Rövid munkánkban azt kívántuk bemutatni, hogy mennyire összetett Kína nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe. A világ gazdasági nagyhatalmai és a közöttük levő gazdasági kapcsolat kölcsönös érdekeken alapszik, amit különösen fontos szem előtt tartani egy kereskedelmi konfliktusokkal teli időszakban. Ugyanakkor rengeteg egyszerűsítéssel éltünk. Nem tértünk ki például arra, hogy az egyes országok által importált áru mekkora része nyersanyag és alkatrész.  Ezek ugyanis az adott ország által előállított termékekbe beépülnek, amelyeket később a hazai és külföldi piacokon is értékesítésre kerülnek. Azzal sem foglalkoztunk részletesen, hogy egy ország által exportált adott iparág termékeinek milyen méretű és mennyire koncentrált külpiaca van.

Az USA és Kína közötti vámháború első, rövid felvonását most az Egyesült Államok nyerte. Azonban az a kérdés is további vizsgálódás tárgya lehet, hogy a többi, konkurens nagyhatalom, milyen lépéseket tehet egy mélyebb kereskedelmi háborúban, milyen módon rajzolódnának át a kereskedelmi viszonyok, gazdasági-politikai érdekszövetségek, mik okozhatnak további konfliktust. Ezen kérdéseknek a vizsgálata tovább cizellálhatja a most megrajzolt kép pontosságát, de ezek már csak egy következő poszt témái lehetnek.

[1] A cikk megírásához a WITS, az OECD és az Atlas media adatbázisait használtuk fel.

[2] ASEAN-országok: Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN – Association of Southeast Asian Nations) egy olyan regionális nemzetközi szervezet, amely a Délkelet-Ázsiában található országok politikai, gazdasági és kulturális együttműködését segíti elő. Tagjai: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld, Brunei, Vietnám, Laosz, Mianmar, Kambodzsa.