Szerzők: Farsang Zsófia és Németh Noémi
A ritka betegségek kevés figyelmet kapnak a közbeszédben, pedig a technológia fejlődésének és a szabályozó környezet támogatásának köszönhetően az erre épülő gyógyszeripar rendkívül jövedelmező iparággá nőtte ki magát. Piaci kudarcok esetében alapvetőnek vesszük az állami beavatkozás meglétét. A cikk arra mutat rá, milyen megfontolások mentén és milyen eredményességgel ad támogatást a szabályozói környezet ritka betegségek kezelésére alkalmas készítmények kifejlesztésére.
A ritka betegségek általában öröklött, genetikai, leggyakrabban különböző rákos megbetegedések, melyek tünetei már gyermekkorban jelentkeznek. Számos tanulmány született annak vizsgálatára, miként befolyásolják ezen betegségek a várható élettartamot. A betegek közel ⅓-a az 5 éves kort sem éri meg, de még Európában is közel 40%-kal csökkenti a ritka betegség megléte az átlagoshoz képest a várható élettartamot.
A szabályozás közeledik egymáshoz a világ körül, azonban egységes definíciót a ritka betegségekre nem találunk. Az európai uniós értelmezés szerint ritka betegségnek minősülnek azok a betegségek, melyek 2000 emberből legfeljebb 1 főt érintenek. Valóban nem beszélhetünk tömegekről egy-egy betegség esetében. Azonban a tudomány jelenlegi állása szerint 6-8000 ritka betegséget tartanak számon. A helyzetet bonyolítja, hogy egy betegség általában nem homogén lefolyású: a különböző tünetek vagy altípusok miatt tovább töredezik a piac, és a nem ritka betegségek kisebb alfajai is bekerülhetnek ebbe a körbe. Ezekben az esetekben gyakran a később bemutatott támogatás céljából határozzák meg a kezelni kívánt kórt, így nem kezelhetjük homogén csoportként az.orphan drugsokat.
Ha egységesen kezeljük ezeket a betegségeket, akkor már a lakosság jelentős részét érintő problémáról beszélhetünk. Az Eurostat becslése szerint mintegy 25-30 millió ember szenved valamilyen ritka betegségben, azaz a kb. 510 millió fős lakosság 5-6%-a. Összehasonlításképp csak cukorbetegségben az unió lakosságának 7-8%-a, körülbelül 35-40 milllió fő szenved.
Az egyik legnagyobb K+F igényű iparágról beszélünk, ahol a gyógyszergyártó vállalatok célja világos: olyan készítményt kifejleszteni, melynek megtérüléséhez minél nagyobb potenciális kereslettel számolhatnak. Ez az első, alapvető probléma, ami miatt a gyógyszergyártók nincsenek ösztönözve ritka betegség kezelésére alkalmas készítmény (orphan drugs) kifejlesztésére. A várható alacsony keresletből fakadóan az amúgy is kockázatos kutatás és fejlesztési folyamat során az eredmények tesztelésében is erős korlátokba ütköznek a vállalatok. A fejlesztés kockázatait és a várható alacsony értékesíthető mennyiséget csakis a magas piaci árral tudják ellentételezni a vállalatok. Kérdés azonban, hogy a potenciális kereslet mennyiben jelent fizetőképes keresletet.
Az állami beavatkozás elkerülhetetlen a piaci kudarc megléte miatt mind a tényleges fejlesztés, mind később a finanszírozás terén. De miért ösztönözze és támogassa az állam olyan készítmények kutatás és fejlesztését, amikor egy rendkívül kockázatos iparág olyan szegmenséről van szó, ahol az elköltött támogatás a társadalom nagyon kis százalékának jelent közvetlen életszínvonal-javulást? Ráadásul a támogatásnak bizonyosan lesz egy második szakasza is. A forgalomba hozott készítmények állami finanszírozási támogatás (társadalombiztosítás) nélkül – legalábbis a támogatási rendszerrel rendelkező EU-ban és Magyarországon - a legtöbb beteg számára továbbra is elérhetetlenek maradnak. Nagy a szórás, de a 2012. évi magyar költségadatok szerint akár 165m Ft-ra is tehető adott személyek esetén az egy főre jutó orphan drugs költsége. Összehasonlításképp, a KSH becslése szerint 2012-ban átlagosan 217ezer Ft/fő volt a magán és közkiadások mértéke ugyanezen a területen. Az egészségügyi rendszer, akár állami, akár üzleti megközelítésben tekintünk rá, kockázatközösségre épül. Az állam nem diszkriminál, zár ki betegeket az egy főre jutó ellátási, kezelési költségek tekintetében.
Gyógyszerfejlesztés folyamata
Az árva gyógyszerek problémájának mélyebb megértéséhez érdemes átlátni a gyógyszerfejlesztés folyamatát, költségeinek nagyságrendjét és azt, hogy a jelenlegi piaci dinamikák milyen tevékenységekre ösztönzik a vállalatokat, hol és miként lehet indokolt az állami beavatkozás.
Egy gyógyszer piacra kerülése mögött rengeteg, végül potenciálját nem beváltó molekula és eljárás, állatokon és embereken végzett teszt, majd engedélyeztetés és támogatásért való lobbi áll. Maga a folyamat évtizedekig elhúzódhat, a tesztelés adminisztratív költségei pedig folyamatosan tornásszák feljebb a gyógyszerárakat.
A piacon négy csoportba különíthetjük tevékenységük alapján a gyógyszergyártókat. A szereplők között megkülönböztethetünk originális gyártókat, akiknek alapvető tevékenysége kutatás-fejlesztés, új gyógyszerek és eljárások kitalálása majd ennek értékesítése a piacon. Mivel ennek a folyamatnak a költségei kiemelkedően magasak - gyógyszerenként $600-2 500 millió dollárba kerülnek a Forbes adatai alapján - ezért a piac általában szabadalommal védi az új termékeket. Ennek oka az, hogy egy már kifejlesztett gyógyszer molekulaszerkezetét lemásolni relatíve egyszerű, így a feltalálón kívüli gyártók jelentős haszonra tudnának szert tenni amint megszerezték az ismeretet a kezdeti magas költségek befektetése nélkül.
A másik fő szereplő a piacon a generikus gyártó, aki a szabadalom lejárata után használja ki a gyógyszerek könnyű másolhatóságát, olcsóbb terméket nagy mennyiségben dobva a piacra. A generikus gyártó volumenből szerez hasznot, míg az originális gyártó általában a magas árazásnak köszönheti a bevételeit.
A harmadik és negyedik fő szereplőkategória a biológiai gyógyszereké, amelyek a klasszikus - kémiai reakciók alapján kifejlesztett és előállított - termékekkel szemben biológiai (bakteriális stb.) alapokra helyezi a fejlesztést. Az elkülönítés alapját itt is az originális és generikus elkülönítés adja, utóbbi esetén biohasonlókról beszélünk.
Az iparágban tehát magas a bizonytalanság foka: az elkezdett projektek kis százalékából lesz végül tényleges termék, az odáig vezető fejlesztési és tesztfolyamat költségei magasak, a kizárólagossági engedély pedig korlátozott ideig tart. A gyógyszergyártó érdeke tehát az, hogy a kizárólagossági jog időszaka alatt minél több bevételt realizáljon a korábban felmerült K+F fejlesztések költségének fedezésére és nyereség elérésére. Az árazásnak releváns korlátját adja, hogy a fogyasztó saját zsebből, illetve állami támogatással vásárol gyógyszert. Ezért érthető stratégia, hogy a gyógyszergyártók inkább a tömegeket érintő problémák megoldására fókuszálnak, hogy a mennyiségi oldalon visszaszerezzék a költségeket. A betegségét viszont senki nem választja – többek között a társadalmi szolidaritás jegyében érdemes lehet tehát szabályozói szinten reagálni a piaci dinamikáknak ezen következményére.
Állami reakció
A kutatás-fejlesztés ösztönzés nélkül tehát nem valósulna meg a ritka betegségek esetén - erre a piaci kudarcra reagál a szabályozó. Az Egyesült Államokban 1983-ban született meg az árva gyógyszerek fejlesztését támogató Orphan Drug Act, míg az Európai Unió 2000-ben fogadta el a ritka gyógyszerekről szóló szabályozást. Mindkét törvény célja a ritka betegségek gyógyítását szolgáló kutatások támogatása, alkalmazott eszköztáruk is hasonló.
Mivel a fő kérdés a gyógyszergyárak számára az, hogy a kutatási projekt megtérül-e valaha, ezért a szabályozó bevétel és költségoldali dilemmákra is reagál. Az EU-s szabályozás esetében a bevételoldali ösztönzőt a meghosszabbított forgalmazási kizárólagosság jelenti - árva gyógyszer esetében tíz éves kizárólagosságot kap a piacon a gyártó, ami gyermekgyógyászati szereknél még két évvel kitolódik. Kiemelkedően fontos ez abban az esetben, ha nem teljesen új molekula gyártásával készül az árva gyógyszer. Egy régebben felfedezett, de új célra vagy új formában hasznosított molekula vagy gyógyszer is kaphat ilyen esetben védettséget a piacon, holott az alapvető szabályozás ezt már nem tenné lehetővé.
Költségoldalon csökkentett eljárási díjakkal, egyszerűsített engedélyeztetéssel és fejlesztési tanácsokkal szolgálnak. Az Egyesült Államokban a támogatás e mellett kiegészül a gyógyszer tesztelésére fordítható közvetlen támogatásokkal. Meekings et al. (2012) kutatása alapján az orphan drugok esetében másfél évvel lerövidül a második fázisú tesztelés a piacra dobás közötti idő, ami szintén ösztönözheti a szegmensben való tevékenykedésre a szereplőket.
Láthatjuk tehát, hogy a szabályozó igyekszik két oldalról is ösztönzőket nyújtani a gyártóknak. A kereslet megteremtése azonban még vitás pontként merülhet fel a kérdésben.
Az intézkedések hatása
A szabályozói oldal által tett lépések, a kialakított ösztönzőrendszer eredményességének mérésére számos megközelítés lehetséges. A legegyszerűbb módja talán mindennek, ha megnézzük a szabályozói rendszer bevezetése előtt és azt követően a vállalatok által beadott orphan drugs kérelmek és elfogadások számát, valamint a terület jövedelmezőségét a nem ritka betegségek kezelésére alkalmas gyógyszerek piacához képest. (Ehhez az Evaluate Pharma által összegyűjtött adatokat használtuk).
Míg 2003-ban az FDA-hoz addig benyújtott és elfogadott összes orphan drug kérelmek száma nem érte el a 100-at, addig 2017-re már 450 fölé emelkedett. Az EU-ban majd tizenöt évvel később alakult ki a kapcsolódó, támogató szabályozói környezet, de 2017-re az EMA által elfogadott kérelemk száma is meghaladta a 150-et.
A jövedelmezőséget tekintve az orphan drugs piac átlagos, éves növekedése üteme világszinten kb. 8,4% volt 2008-2017 között és elemzők a következő évekre sem várják, hogy ez lassuljon - sőt, átlagosan 10% fölé emelkedhet. Ezzel szemben a nem orphan drugs világpiac ugyanezen időszak alatt átlagosan évi kb. 1,16%-os növekedést tudott elérni.
A vényköteles készítmények eladását tekintve (az Evaluate Pharma 2017-es riportja szerint), míg az orphan drugs világpiaci értékesítése 60mrd $-t ért el 2008-ban, 2017-ben ez 124mrd $-ra növekedett. A nem orphan drugs világpiaci értékesítése esetében a 2008-ban realizált 535mrd $-hoz képest 2017-ben 592mrd$-ra emelkedett az értékesítés. Láthatjuk tehát, hogy a piac jelentős százalékát mára a népesség kis részét érintő orphan drugok adják – a szabályozói lépések és beavatkozások sikeresnek mondhatók az iparág reakciója alapján.
Természetesen az, hogy ez a terület ennyire dinamikusan képes fejlődni, nemcsak a szabályozói környezetnek, hanem a technológia fejlődésének is következménye. Ugyanakkor egy új, a 80-as évek előttig szinte nem is létező piacról beszélhetünk, az iparági jövedelmezőség gyors növekedésének ez is meghatározó aspektusa. További kutatásokra pedig még bőven van tér. A nyilvántartott 6-8000 ritka betegség száma folyamatosan növekszik, jelenleg pedig ezek tizedére sincs kezelésre alkalmas készítmény.
További források:
Meekings, N.K., Williams, C.S.M., Arrowsmith, J.E. (2012) Orphan drug development: an economically viable strategy for biopharma R&D. Drug Discovery Today, 17(13/14), 660-664.
