A civil szervezetek tagadhatatlan pozitív szerepet játszanak egy ország életében. Elég belegondolnunk abba, hogy milyen társadalmi problémák megoldását mozdítja elő egy-egy alapítvány vagy egyesület akár helyi, akár országos szinten. Az Igazgyöngy Alapítvány például a berettyóújfalui kistérség több száz hátrányos helyzetű, sok esetben mélyszegénységben élő gyermekén művészeti nevelésen keresztül segít. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület pedig a gyárakban, hipermarketekben megmaradt, felesleges ételt juttatja el országszerte a rászorulók részére. Ezek mellett pedig még számos más civil szervezet dolgozik azon, hogy pozitív hatást érjen el a társadalom egy-egy adott területén. Legtöbbször ott, ahol az üzleti vállalkozások nem tudnak fenntarthatóan működni, és ahova már az állami ellátórendszer sem ér el.

A civil szervezeteknél dolgozó önkéntesekre pedig több szempontból is pozitív hatást gyakorol az ilyen módon gyakorolt segítségnyújtás. Elsőként gondolhatunk arra, hogy általában azért megyünk segíteni, mert az nekünk is közvetlenül valamilyen pluszt nyújt. Egyszerűen jól esik, hogy adhatunk valamit, legtöbbször az időnket, energiánkat vagy munkánkat, illetve sok más mellett a többi önkéntessel eltöltött percek jelenthetnek kellemes kikapcsolódást. Azonban fontos megemlíteni, hogy az önkéntesek olyan készségeket sajátíthatnak el e tevékenységük során, amire az iskolában, egyetemen vagy munkahelyen nem lenne lehetőségük. Csak a példa kedvéért említsük a kommunikációs készségeket, ami egyaránt fontos egy kisiskolás korrepetálásánál vagy pedig adott helyzetben egy egész csoport koordinálása esetében. Erre utalnak Köllő (2013) eredményei is, aki Norvégiát, Olaszországot és Magyarországot vizsgálja az alacsonyan képzett munkások szemszögéből. Állítása alapján az önkéntes tevékenység nagyban fejleszti a kognitív és egyéb képességeket, ami az alacsonyan képzettek körében fontos, hogy egyáltalán munkát találjanak. 

Azonban annak ellenére, hogy minden karitatív tevékenységet végző szervezet hasonlóan a társadalom fejlesztéséért dolgozik, mégis rengeteg mindennapi problémával néznek szembe. Ezek közül az egyik legsúlyosabb a források hiánya.

A nonprofit szektor tőkeereje Magyarországon

A magyar nonprofit szektor tőkeereje a kutatások alapján alacsony és három fő forrása van: az állami támogatások, magánadományok és a tevékenységből származó bevételek.

Kákai és Sebestyén kutatása alapján a szervezetek nagyrészt támaszkodtak az államra a világválság előtt, 2010-ig a teljes finanszírozás 40%-a érkezett ebből a forrásból. Azonban egyre többet lehetett és lehet arról olvasni, hogy az állami támogatások csökkennek. Ez az állítás önmagában csak a 2011-2014-es időszakra igaz a KSH adatai alapján, azonban a 2015-ös mérték (511 351 millió Ft) is még mindig nem éri a 2011-est (519 919 millió Ft). Ha a fogyasztói árindex-szel korrigált adatokat vizsgáljuk, akkor a helyzet még rosszabb: a 2015-ös támogatások szintje a 10 évvel azelőtti, 2005-ös szinten mozog.

Forrás: Saját számítás, KSH adatai alapján

Azonban a nonprofit szervezetek bevételei az állami támogatás bővülését meghaladó módon növekedtek, melynek legmeghatározóbb okai a magántámogatások és a gazdasági tevékenységből származó bevételek voltak. A reálértéken számított támogatás bővülés körülbelül 24% volt.

Forrás: Saját számítás, KSH adatai alapján

Ha nőnek a bevételek, akkor mégis mi a probléma?

Magyarországon több, mint 62 000 nonprofit szervezet működik, azonban a forrásokból nem azonos módon részesülnek: a szervezetek 5%-a diszponál a bevételek 85%-a felett a KSH adatai alapján.

A második probléma, hogy sok pályázat, vagy intézményesített adomány kötött, nem engedi finanszírozni a napi működést, csak projektekre biztosít forrást. Így fordulhat elő, hogy olyan szervezetek szűnnek meg, amik már régóta működnek és bizonyították hasznosságukat. Az Index cikke négy, romák képviseletével foglalkozó szervezet történetét írja, amiben egy közös vonás van: nincsen elég pénzük.

Látható tehát, hogy a nonprofit szervezetek többsége általában forráshiánnyal küzd. Ennek kiküszöbölésére a szinergiák kihasználásán alapuló együttműködés lehetne az egyik megoldás, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy ez elenyésző arányban valósul csak jelenleg meg.

A társadalmon belüli bizalom, mint a részvétel alapja

Utasi Ágnes, az MTA doktorának kutatása Európában vizsgálta a társadalmi kapcsolatokat, és ezekből vezette le a társadalmi, demokratikus participációra vonatkozó következtetéseit. A kutatás több tényezőt vizsgált, egyike ezeknek a közösségi-közéleti aktivitás volt. Az eredmény megmutatta, hogy ez az érték a legtöbb posztszocialista és a szegény déli országokban alacsonyabb az átlagnál. Ennek oka a polgári hagyományok hiánya, amely fejlődést a szocialista rendszerek tovább lassítottak, és ezen körülmények még most is fékezik a szervezett közösségek működését. Emellett a magántársasági kapcsolatok intenzitása is alacsony Magyarországon, aminek az oka, hogy felbomlottak a tradicionális közösségi értékek, azonban még nem terjedtek el és váltak aktívvá a civilizációs közösségekből származó magántársasági kötelékek. Több tényező összevonásával jut el a kutatás arra, hogy a közösség és a bizalom harmonikusan együtt jár, tehát vagy erősítik, vagy gyengítik egymást. Magyarországon mind a két tényező “negatív együtt mozgása” figyelhető meg.

A nemrég előterjesztett civiltörvény is gátja lehet a civil, valamint más szervezetek közötti együttműködéseknek. Az alapján ugyanis egy-egy szervezetnek gyakorlatilag mindenhol fel kellene tüntetnie, ha jelentősebb külföldi támogatásban részesül. Ez a téma átpolitizáltsága miatt jelent komolyabb gondot, ugyanis egy ilyen bélyeg könnyen bizalomvesztést okozhat az olyan emberek esetében, akik kevésbé tájékozottak az ügyben. Ez pedig könnyen tovagyűrűzhet a potenciális együttműködésekre is, így ugyanis már az olyan szervezetekkel szemben is ellenvetés támasztható, akik amúgy csak hazai forrásokra támaszkodnak, de partnerségre lépnének olyanokkal, akik külföldi támogatást is elfogadtak. Zárójelesen megjegyezhetjük, hogy ez nemcsak a civil szervezetek egymás közötti kapcsolatára lehet negatív hatással, hanem például az önkormányzatok és a civilek együttműködésére is. Politikai okokból így könnyen olyan helyzetben találhatja magát egy civil szervezet, hogy egy adott településen bezárul előttük egy ajtó, miközben csak segíteni akart. Ennek a hatását pedig nem szabad alábecsülni, ugyanis az adott településen élők segítését nagyban megkönnyítheti az önkormányzat már csak azzal is, hogy – a szociális munkásokkal együttműködve –  a legproblémásabb területek felé irányítja a szervezetet.

Emellett Faulk és társainak kutatása, amely 402 nonprofit szervezetet és 68 alapítványt vizsgált, azt találta, hogy azok, akik jelentős kapcsolati rendszerrel vagy már elismert szervezethez való kapcsolódással rendelkeznek, jelentősen magasabb támogatásokat tudnak elérni saját maguk számára (azonban nem tudott egyértelmű megállapítást tenni arra, hogy melyik okozza a melyiket)

Az együttműködés lehetséges formái

Az együttműködés célja, hogy valamilyen közös célt érjenek el a résztvevő felek, azonban az egyéni felfogásuk a folyamatról már különbözhet: vonatkozhat rövid és hosszú távú célok elérésére. A nonprofit szervezetek (nonprofit organizations, NPOs) esetében, a versenyszférával ellentétben, az együttműködések megvalósítása jobb stratégia lehet, mint a verseny - elméletben. Azonban egy kisebb országban, piacon szereplő NPO számára valós veszélyt jelenthet, hogy az együttműködés hatására elveszíti valamilyen erőforrását. Ezért választhatja inkább a versenyt a közös munka helyett York és Zychlinski 1997-es tanulmánya szerint.

Azonban egy egészséges együttműködés, illetve a megfelelő kapcsolati háló kialakításával a szinergiák felszínre hozhatóak, a bizalmatlanság csökkenthető, és pozitív változás kezdődhet. Ennek a folyamatnak már láthatjuk is a csíráit - gondoljunk csak a nagyvállalatok által, nonprofit szervezet számára tartott oktatásokra, vagy a fiatal egyetemisták által elindított, találkozási platformot jelentő (vagy a jövőben jelenteni fogó) kezdeményezésekre.

A cikket Pintér Dániel és Tamás Soma Baján írták.

Forrás:

Köllő, János. "Jobs for the low-educated: evidence from Norway, Italy and Hungary." (2013).