Írta: Babicz Benjamin és Teszárik Eszter

Közgazdászként színházba járva mindig kiszámoljuk, hogyha 3000 forintot költünk a színház jegyre és 100 néző ül a 10 szereplős darabon, illetve vannak fix költségek, stb. akkor mennyit kereshet a színész, és mennyire érheti meg színházat üzemeltetni. A számítások elvégzése után gyorsan rájövünk, hogy valami nem stimmel, nem lehet igazán profitábilis az előadás. A blogposztban célunk a rejtélyt megfejteni, azaz megvizsgálni, ki finanszírozza a kultúrát, ha nem a mindennapi fogyasztó.

Ehhez először az alapvető fogalmakat definiáljuk, illetve az általános magyar helyzetet mutatjuk be. Ezen fejezetben nagyban támaszkodunk Tóth (2014): Kultúrafinanszírozás az Európai Unió tagállamaiban és Magyarországon című könyvére, mely a lehető legaktuálisabb forrás ma a témában. Ez után olyan példákat mutatunk be  finanszírozási szempontból, melyek fontos szerepet játszottak az elmúlt években a magyar kulturális életben: az A38 és a MÜPA működésébe és finanszírozásába kaphattok betekintést.

Definiálás, és alapok

A gazdaságon belül egy fontos szegmens a kulturális szféra, mely finanszírozásának kérdése egyre fontosabbá válik Európában, és Magyarországon is. (Tóth, 2014)

Amikor a kultúra kifejezést használjuk, Stark definíciójára hagyatkozunk:

„A kultúra intellektuális élményt nyújtó tevékenység, ami nemesíti az embert. A kulturális tevékenység ágazatokba sorolható, lehet egyéni vagy kollektív, szellemi vagy tárgyiasult. A kultúra nemcsak az egyénnek szerez örömet, hanem komoly társadalmi hasznossága van, mely egyrészt hat az egyének cselekvéseinek színvonalára, a társadalmi együttélésre, végső soron a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Ezért az államnak érdeke és kötelessége a kultúra közvetlen (anyagi) vagy közvetett (intézményi) támogatása.” (Stark, 2008 idézi Tóth, 2014, 28. old.)

A definíció megmutatja, hogy a kultúrát akkor is fent kell tartani, ha az nem profitábilis, hiszen társadalmi hasznossága van.A kultúra fenntartása emiatt az állam felelőssége, amely célja, hogy minden társadalmi réteg számára elérhetővé váljon a kultúra, azaz a kultúra demokratizálódjon, és így pozitívan hasson a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Az állami szerepvállalásért a kultúrpolitika felelős, mely célja “a kulturális sokszínűség és a kulturális javak mindenki számára történő elérése jogi és intézményi keretek között” (Throsby, 2010-t idézi Tóth, 2014, 35. old.). A kultúrpolitika területe igen széles, illetve az a mód is, ahogy az állam képes lehet a finanszírozásra (például közvetlen mód a különféle pénzügyi támogatások, ösztöndíjak és a lottónyereményekből származó adó felhasználása, közvetett mód pedig lehet például az adó 1% felajánlás is).

Ahogy Stark definíciójában átható, az állami szerepvállalás kívánatos, azonban ennek mértéke  vitatott, mivel az állam nem képes a kultúrát teljes mértékben finanszírozni. Ezért egyre fontosabbá válik alternatív források bevonása a magánszektoron és nonprofit szektoron keresztül. Ezt az állam a privatizáció, a lottónyeremények, a szponzoráció, valamint a nonprofit szervezetek hatékony működéséhez szükséges intézményi feltételek (kiszámítható, kikényszeríthető és átlátható jogi környezet) megteremtésével segítheti elő. (Tóth, 2014)

A magyarországi helyzet

A magyar kultúrafinanszírozás sokat változott az elmúlt 30 évben: kialakult a nonprofit szektor, mely egy formája a közvetett állami támogatásnak, létrejött a Nemzeti Kulturális Alap [1], illetve egyre inkább megjelent a decentralizáció, mely az önkormányzatok szerepének növelését jelentette a forrás elosztásban. (Tóth, 2014)

Ezen pozitív folyamatok ellenére Magyarországon az EU tagállamok közül  a GDP-arányos közvetlen állami támogatás mértékét tekintve Magyarország az egyik legmagasabb értékkel rendelkezik. A magas aktív állami szerepvállalást igazolja, hogy 2015-ben a 34 000  milliárd forint bruttó hazai termékből 247 milliárd forint volt a művészet, szórakozás és szabadidő államháztartási támogatása. Azaz fogalmazhatunk úgy, hogy a GDP-nk 0,7%-át költöttük kultúrára.  (KSH, 2015, n.o.).

Valamint a nonprofit szektor állapota is negatív képet mutat, Benedek és Scsaurszki (2008) szerint a szektort szabályozó jogszabályok egyre jobban az állam igényeinek megfelelően formálják a nonprofit szektort és annak szereplőit; állami bizalmatlanság figyelhető meg, és nehezen átlátható a rendszer. Ebben a zűrzavaros képben szeretnénk két - talán sikeresnek mondható - példát bemutatni a skála két végéről, az A38-ról, amely teljesen az államtól függetlenül működik, és a Müpáról, aminek a megépítésében és működésében nagy szerepet játszik az állam.

ÁHarmincNyolc

Budapest egyik legegyedibb kulturális és szórakoztató központja a Duna partján horgonyzik: Az A38, Artemovszk 38 típusú, ukrán kőszállító szocialista hajó, 2003 óta nem csak Budapest, hanem Magyarország talán legsikeresebb kulturális szórakozóhelyévé nőtte ki magát  (2012-ben a világ legjobb szórakozóhelyévé választották). De az A38 különlegességét nem csak az adja, hogy egy állandóan vízen álló hajó, gazdaságilag is kiemelkedő teljesítményt képes nyújtani - ráadásul állami segítség nélkül.

Az A38 egy magánkezdeményezés; bevételeit és finanszírozását az állam segítsége nélkül, piaci alapon tudja biztosítani. Ez azért nagyon különleges, mert a legtöbb nagy szórakozóhely körül megtalálható az állam, erre példa az Akvárium Klub koncerthelyszín, mely tulajdonosa az állam, vagy a Budapest Music Center, mely megépítésében játszott az állam szerepet, de több olyan hely is van, ahol az önkormányzat a kizárólagos tulajdonos, ilyen például a Müpa is. Ha pedig nem az állam a működtető vagy fenntartó, akkor a tulajdonos csak kiadja a placcot, mint például a Dürer kert esetén.

Az A38 egy teljesen más úton jár, egy sajátos üzleti modell szerint működik, mely a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy nonprofit és egy forprofit cég egymás mellett működteti a hajtót. Tehát egy alternatív színházi előadásnál vagy egy ingyenes alkotóművészi kiállításnál a nonprofit (A38 Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft.) egység jelenik meg szervezőként, míg egy helységük bérbeadásánál már a forprofit (Zászlóshajó Kulturális és Kereskedelmi Kft.) vállalat intézi a tranzakciót. A kettős vállalati struktúrát kiegészíti a rendezvényszervezés és vendéglátó egység egymás mellett működésének szinergiája: láthatóan, a nagy látogatószám által a hajó vendéglátó egysége képes profitábilisan működni, és keresztfinanszírozni a kultúrális előadásokat.

A hajó ezzel a modellel közel 1,5 milliárd forintos bevételre tett szert 2015-ben, ami - részben már korábban említett - csatornából tevődik össze: a legfontosabbak ezek közül a jegyeladás, vendéglátás és rendezvényszervezés, valamint a különböző adások készítése és értékesítése. Emellett fontos bevételi forrást jelentenek a pályázatok, szponzorációk és további támogatások is, mint pl. a TAO. 2014-ben 126 millió Ft TAO támogatást vett igénybe a hajó.

A hajó sok lábon állása biztosítja az államtól való relatív függetlenséget, mely lehetővé teszi, hogy a hajót teljesen autonóm módon vezessék. Részben ennek - valamint az ott dolgozó kreatív embereknek - köszönhetően a programkínálatuk rendkívül sokszínű: koncertek, bulik, kerekasztal beszélgetések, előadások, konferenciák, színdarabok kiállítások, rádiózás, filmezés. Ez a rengeteg program azt jelenti, hogy az év minden napján legalább egy eseményük van, de legtöbbször több is, mint egy. Ezzel a sokszínűséggel egy igen széles közönséget képesek megszólítani, akik nem csak stílusban és érdeklődésben különböznek, de az általuk megfizetni képes árakban is: a jegyárak a hajón eltérőek, átlagosan 1000 és 3500 Ft között kaphatók, míg a prémium, általában külföldi fellépőkéért 4-5000 forintot is elkérnek, de persze ingyenes előadások is előfordulnak.

Összességében úgy gondoljuk, hogy az A38 azért képes ilyen sikerekre, mert képes volt 2003 óta autonómiájának fenntartására egy fenntartható, több lábon álló üzleti modell kiépítésével, mely alapja minőségi programok kínálata, egy széles, szórakozni vágyó közönség megszólítására.

Müpa

A finanszírozásban a skála másik végén helyezkedik el a következő példánk, a Rákóczi-híd pesti hídfőjénél álló Müpa. A mai Müpa, korábban Művészetek Palotája 2005-ben nyitotta meg kapuit a mintegy 64 000 m^2 összterületű épületben. A munkálatok 3 évig tartottak, az első Orbán-kormány indította úgynevezett public-private konstrukcióban. Az építkezés során többször újragondolták a finanszírozását, amit a kormányváltás csak még bonyolultabbá tett. Azonban minden felmerülő nehézség ellenére a Müpa minden minőségi standardnak megfelel, kiváló hazai és külföldi fellépőkkel büszkélkedhet.

Az A38-hoz hasonlóan a Müpát is egy nonprofit (Művészetek Palotája Nonprofit Kft.) és egy forprofit (MÜPA Üzemeltető Kft) cég működteti. A legtöbb kiadás és bevétel a nonprofit cégen keresztül történik, ez 2015-ben teljes bevételként 3.8 milliárd forintot jelentett, melyből mintegy 1,3 milliárd az értékesítés nettó árbevétele. A programokat böngészve nagyon színes palettát láthatunk: komolyzene, opera, színház, tánc, jazz és könnyűzene, irodalom, film, kiállítás, azaz szinte minden kulturális eseményt látogathatunk a Müpában. Nem is beszélve arról, hogy egy szombaton, akár hat különböző programot is kínál az intézmény.

Tehát a Müpa finanszírozása javarészt állami támogatásból történik, a minisztérium kultúra-támogatási keretének jelentős részét (18%-ot),  a Müpa fenntartására fordítottak az építést követő években. Emellett pedig más támogatások is érkeznek a Müpához, 2016-ban csak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 152 millió forinttal támogatta az intézményt az Operaház támogatása mellett. Összességében az látható, hogy az állami finanszírozás is egy működő modell, lehetséges világszínvonalú programsorozatok összeállítása.

A két példa azt mutatja, hogy mindkét finanszírozási megközelítéssel sikeres lehet egy kulturális intézmény, mindkét modellnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ez a magyar fogyasztóknak jó hír, hiszen a modellek sokszínűsége fogja biztosítani a széles programkínálatot is.

[1]:  Az NKA 2017. jan. 1-től már az EMMI belső szerveként működik, nem önálló szerv.

Források

• Tóth Ákos (2014): Kultúrafinanszírozás az Európai Unió tagállamaiban és Magyarországon  
  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_Kulturafinanszirozas/ch05.html

• https://www.mupa.hu/f/4c/f7/beszamolo_2013_teljes.pdf?1401176641

• E-beszámoló - Igazságügyi Minisztérium