A tőzsdék jelenléte a mai világban már alapvetésnek tekinthető, de nem mindig volt ám ez így. Annak ellenére, hogy a tőzsde az egyik legalapvetőbb emberi tevékenységet, a kereskedést teszi lehetővé, csak a 16. században került intézményesített keretek közé. A formalizálódott tőzsdék előfutárjai a kávézók és kulturális központok voltak, ahol az összegyűlt nép bizonyos vagyontárgyai, árui cseréltek gazdát. Fontos előrelépés volt a korábbi kereskedelmi szokásokhoz képest, hogy ezeken a kezdetleges tőzsdéken már nem volt szükség az áru fizikai jelenlétére, helyette – mai szóval élve – értékpapírokat, váltókat állítottak ki egymásnak a kereskedők. Az első tőzsdei intézményként az 1531-ben létrejött antwerpeni tőzsdét tartjuk számon, majd ezt követően szépen lassan minden fejlettebb nyugati város kialakította saját tőzsdei intézményrendszerét, jellemzően a 16-17-18. századokban. Az időzítés oka, hogy a vezető hatalmak, ebben az időintervallumban – egymáshoz képest több évtizedes késéssel – jutottak el olyan jogi és gazdasági berendezkedésig, amely igényelte a tőzsde intézményes kialakítását. Nem véletlen, hogy a tőkepiaci fejlettség a mai napig egy meglehetősen jó mérce az egyes gazdaságok összehasonlítására.
Míg Európa nyugati részén javában tartott a tőzsdei rendszerek kialakítása és szabályozása, addig Magyarországon egészen más berendezkedés volt megfigyelhető. Osztrák szomszédaink már 1771-ben létrehozták a bécsi tőzsdét, amely elsősorban kötvénykereskedelemnek adott otthont. A bécsi tőzsde alapítását Mária Terézia hagyta jóvá, aki ekkor egyben magyar uralkodó is volt. A két ország azonos pénzrendszerhez és uralkodóhoz volt kötve, mégsem okozott különösebb problémát, hogy Bécs kötvénykereskedelmet folytat. Jól reprezentálja a szituáció az akkori magyarországi berendezkedést. Felvetődhet a kérdés, hogy ha egyszer egységes a pénzrendszer a két ország között, illetve azonos az uralkodó is, akkor hogyan fordulhat elő, hogy ilyen szellemiségbeli különbség jön létre a két nemzet között? A jelenség a Magyarországon kialakult rendi jogrendszernek köszönhető, amely egészen a 19. századi polgári Magyarország kialakulásáig érvényben volt hazánkban. Ezt jól reprezentálja, hogy a Werbőczy István által 1514 (!!)-ben kidolgozott Hármashatárkönyv egyes kodifikációi egészen a 19. század közepéig változatlanul fennálltak. A hazai jogrendben így maradhatott az 1840-es évekig ismeretlen fogalom az értékpapír. Összehasonlításként, ezekben az években a nyugat-európai országokban a váltó már egy teljesen általános eszközként forgott kézről-kézre.
A magyar tőzsde kialakulásának igényét - mint sok minden egyébnek – a reformkor hozta el. A tőkepiac és a pénzügyi kultúra fejlődése, sőt egyáltalán a modernkori kialakulása Széchenyi István nevéhez köthető, aki 1830-ban Hitel című művével új gazdasági perspektívát mutatott a magyaroknak. Ez volt az első olyan mű, amely indítványozta az értékpapír kereskedelem kialakítását. Széchenyi úttörő gondolatai mentén a tőkepótlást is sikerült orvosolni a magyar rendszerben, 1836-ban létrejött az első részvénytársaság, a Lánchíd Részvénytársaság. Mindennek azért van jelentősége, mert ezt követően nagy léptékkel beindult a részvénytársaságok alapítása hazánkban. Létrejött többek között 1837-ben a Pozsony-Nagyszombat Vasút Rt., 1839-ben a Pesti Hengermalom Rt. majd 1841-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. Később ezen három iparág mentén alakult meg a magyar értéktőzsde. Érdekességként kiemelném, hogy az első részvénytársaságok között már szerepelt non-profit célú is, a Pesti Magyar Színház finanszírozásának biztosításáért hozták létre.
A magyar reformkor gazdasági sikerei nagyban köszönhetőek az újonnan alkalmazott pénzügyi megoldásoknak. Az ily módon gazdaságba áramló tőke nagyot lendített az ország fejlődési ütemén, az 1830-as években, illetve a 40-es évek első pár évében csak Svédország tudott gyorsabb gazdasági növekedést összehozni minálunk. Nem csak a részvénytársaságok alapítása köthető ezekhez a virágzó évekhez. A szintén Széchenyi kezdeményezésére elfogadott 1840-es váltótörvény is nagyban felkavarta a magyar pénzügyi berendezkedés állóvizét. A törvény lényegében teljes reformot jelentett a Hármashatártörvény vonatkozó passzusára. A frissen elfogadott rendelkezés lehetővé tette hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátását, amely fontos lépés a Budapesti Értéktőzsde jogelődjének kialakulása felé. Tehát azt mondhatjuk, hogy hozzávetőlegesen 100 év különbséggel Magyarországra is megérkeztek értékpapírok.
Az intézményesített magyar tőzsde két ütemben jött létre. Köszönhetően a harmincas és negyvenes évek erős gazdasági teljesítményének, az ötvenes évek elejére a magyar kormányzat is belátta, hogy további fejlesztésekre van szükség a pénzügyi kultúránkat tekintve. Ennek eredményeként 1853-ban állami segítséggel megalakult a Pesti Lloyd Társulat, melynek elsődleges feladataként a központosított gabonakereskedelem megszervezését állapították meg. A társulat alapító elnöke Appiano József volt – aki egyben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapító részvényesei közé is tartozott. Egy évvel később a Lloyd Társulat a gabonatőzsde központjának jelölte ki a Gabonacsarnokot, amely tökéletes színhelyéül szolgált a gabonakereskedelemnek. Mint később kiderült, nagyon szerencsés volt a gabonatőzsde nyitásának időzítése, hiszen a következő 10 év élénk harcokhoz vezetett világszerte, amely erős keresletet generált a magyar gabona iránt. Ennek köszönhetően Budapest hamar letette a névjegyét a vezető európai tőzsdék között.
Közel 10 év sikeres gabonatőzsdei jelenlét után, a kormányzat megkezdte az értékpapír tőzsde kialakításának szervezését. Ezt nevezhetjük a magyar tőzsde kialakulásának második ütemének, melyet szintén a Pest Lyold Társulat vitt véghez, így 1864-ben megnyílt a Pesti Áru-és Értéktőzsde. Az újonnan megalakult értéktőzsde első elnöke Kochmeister Frigyes volt, aki már a tőzsde előkészítésében is részt vett, majd 36 éven keresztül vezette azt, így összesen közel 40 évet szentelt életéből a magyar tőkepiac fejlesztésére és felvirágoztatására.
1864-re tehát olyan szintre jutott az ország tőkepiaci helyzete, hogy nem egy, hanem rögtön kettő különböző entitás rendelkezett tőzsdei jogokkal, az egyik a Gabonacsarnok volt a másik pedig a Pesti Áru- és Értéktőzsde. A két szervezet rövid időn belül belátta, hogy eltérő árjegyzések mellett nem tudnak optimálisan működni, így mindkét fél az egyesülés felé vette az irányt. Bár viszonylag korán megszületett az egyesülés ötlete, több év telt el mire sikerült köztes megoldást találni. Végül, ahogyan lenni szokott, a korszak egy kiemelkedő alakja, Warhmann Mór vezetésével sikerült a két tőzsdét egyesíteni, melynek eredményeként 1868. február 13-án megszületett a Pesti Érték-, Árutőzsde és Gabonacsarnok. Az egyesülés pikantériája, hogy a tőzsdetanács elnöke az a Strasszer Lajos lett, aki korábban már betöltötte az elnöki tisztséget, viszont egy pár évvel korábbi tőzsdeegyesítési tervének elutasítása miatt, le kellett mondania. A frissen megalakult tőzsdén 17 részvényt, 1 záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek.
Az első centralizált magyar tőzsde kialakulásáig szép hosszú, rögös út vezetett. Közel 30 évre volt szükség Széchenyi úttörőnek számító Hitel című írásától számítva. Ez idő alatt a magyar tőkepiac gyökeres átalakuláson ment keresztül, a szinte ’’nem létezéstől” eljutott a tőkepiac egységesített szintjéig, melynek hatása jól nyomon követhető az ország reformkori fejlődési ütemével. A polgári Magyarország kialakulásában is nagy szerepet játszott a tőke szabad felhasználása, hiszen infrastrukturális, ipari és mezőgazdasági beruházások mellett számos tudományos, kulturális, szellemi műhely kialakítását tette lehetővé. Köszönhetően a korszakalkotó zsenijeink összefogásának, biztos alapra került a magyar fejlődési pálya.
Felhasznált irodalom:
Korányi G. Tamás és Szeles Nóra (2005): Tőzsde születik
Dr. Mezey Barna DSc (2014): A birtokról és a birtoklásról a feudális-rendi magánjogban
https://www.bet.hu/Rolunk/a-budapesti-ertektozsderol/a-bet-tortenete/1914-1948-vilaghaborutol-vilaghaboruig
A felhasznált kép eredetileg a Vasárnapi Újság című hetilapban lett publikálva, 1856. szeptember 14-én, 3. évfolyam, 37. szám. Elérhető a következő weboldalon: http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=044510
